Új állás kevesebb fizetésért?

Lehet-e ésszerű alternatíva, hogy a korábbi fizetésünknél jóval kevesebbért vállaljunk munkát? Véleményem szerint igen. Törekedj az ideális eredményre, de ha úgy tapasztalod, hogy nem megy, legyél rugalmas!

Ezt a bejegyzést elsősorban azoknak szánom, akik munkanélkülivé válásuk idején az átlagosnál magasabb életszínvonalon éltek. Szándékosan nem azt írom, hogy többet kerestek, mert a fizetés önmagában semmit nem jelent a kiadások ismerete nélkül. A kiadások említésénél pedig még odáig se menjünk, hogy van-e valakinek hiteltörlesztése vagy nincs. Elég, ha arra gondolunk, hogy hány embert kell eltartani az adott fizetésből. Csak magunkat, vagy mondjuk egy átlagos, négytagú családot? Világos, hogy utóbbi esetben a fizetés akár többszöröse is lehet az előbbinek, mégsem fog magasabb életszínvonalat eredményezni.

Az optimista álláskereső a korábbinál magasabb, de legalábbis ahhoz hasonló fizetésben bízik. A kevesebb, netán jóval kevesebb fizetés gondolata csak némi sikertelen álláskeresés után, vagy jó esetben a B terv kapcsán szokott felmerülni. Korábban rendszerint olyan komoly ellenérzéseket vált ki bennünk, hogy hajlamosak vagyunk miatta egyébként ígéretesnek számító lehetőségeket is teljesen figyelmen kívül hagyni. 

Az új állással kapcsolatos elvárásaink listáján általában magas prioritással szerepel a fizetés. Ha azonban alaposabban és őszintén megvizsgáljuk a dolgot, kiderülhet, hogy ez a szempont mégsem olyan fontos, hogy ne tehetnénk benne engedményeket – legalább átmenetileg. A már elért és megszokott életszínvonalunkhoz természetes módon ragaszkodunk. Nem meglepő, hogy sokan kudarcként élik meg annak akár átmeneti csökkenését is. Már a puszta gondolat is riasztó lehet, és nem elsősorban önmagunk, hanem inkább a környezetünk miatt. Néha ugyanis túlzott jelentőséget tulajdonítunk környezetük (általában nem is valós, hanem csupán általunk vélt) elvárásainak. Rettegve gondolunk arra, ami akkor fog történni ha nem felelünk meg nekik. Ám amikor ez bekövetkezik, rájövünk, hogy… nem történik semmi!

Gondolatébresztő

Milyennek látod eddigi álláskeresésed eredményeit? Bíztatónak, vagy inkább lehangolónak? Kínálnak-e olyan állásokat, amiket be tudnál tölteni, és meg is felelnének az elvárásaidnak? Mi várható a munkaerőpiacon? (Stagnálás? Több új munkahely, netán a munkanélküliség növekedése?) Hogyan alakulnak a tartalékaid? Van valami bevételed? Meddig szabad tovább haladnod azon az úton, ami már egy ideje nem hozta meg a kívánt eredményt? Meddig engedheted meg magadnak, hogy ne legyen állásod?

A korábbinál lényegesen alacsonyabb fizetéssel könnyebben fogsz megbarátkozni, ha elfogadását nem kudarcnak vagy veszteségnek tekinted, hanem tudatos üzleti lépésnek, amit a jövőd érdekében teszel. Valamit adsz valamiért. Bevételed egy részéről átmenetileg lemondasz olyan értékekért cserébe, amiknek hosszabb távon hasznát fogod venni.

Ilyen érték lehet például:

-          a lehetőség, hogy bejuss egy olyan céghez, ahová már régóta szeretnél

-          az alkalom, hogy egy jó vezetővel, vagy/és jó csapattal dolgozhass 

-          a szakmai fejlődés és/vagy olyan új ismeretek megszerzése, amik közelebb visznek a céljaidhoz

-          a lehetőség, hogy olyasmit csinálj ami érdekel, és amiben később kibontakozhatsz

-          további álláskeresési esélyeid javítása (Munkaviszonyból keresve jobbak az esélyeid, mint munkanélküliként. Azon a napon amikor munkanélküli lettél, elindultál lefelé a lejtőn. Kezdetben tán nem is veszed észre, de az idő múlásával elhelyezkedési esélyeid folyamatosan romlanak, és a lejtő egyre meredekebb lesz. Ne akkor gyere erre rá, amikor már nem tudsz megállni! Cselekedj, még mielőtt a veszélyes szakasz közelébe érsz!)

Remélem, hogy a fentiek segítenek más színben látni az alacsonyabb fizetés alternatíváját. Számíts rá, hogy ez egy nehéz folyamat lesz, amiben jó eséllyel önmagad meggyőzése jelenti a legnagyobb akadályt. Jönnek majd a kételyek, de kényelmetlen érzésekkel fogsz találkozni akkor is, amikor már tudod mit kellene tenned. Készülj fel ezekre, mert a kényelmetlen érzésektől egyenes út vezet a halogatáshoz, amivel a helyzeted csak nehezebbé válik. Önmagadon tesztelheted majd, hogy igaz-e a mondás, miszerint „ A cselekvésre motiválás feltétele: a jövőtől való rettegésnek felül kell múlnia a változ(tat)ástól való félelmet.” (L.J. Peters, informatikus).