Munkanélküli lettem - sorscsapás vagy lehetőség?

Sokan vagyunk ebben a kis országban, akik egy „szép” napon arra ébredtek, hogy akaratuk ellenére nincs többé állásuk. Nem jó érzés. Főleg nem az, ha stabil és hosszú munkaviszony után kerültünk ilyen helyzetbe – netán életünkben először. 

„Nem hiszem el, hogy ez megtörténhet velem!... Az a bunkó főnököm az oka!... Talán még vissza lehet csinálni…Fogalmam sincs mihez fogok most kezdeni...” Ha egy ideig ilyen és ehhez hasonló érzések kavarognak benned, abban nincs semmi meglepő. A régi és az új állásunk között bejárt út olyan, mint amikor az egyik hegycsúcsról el kell jutnunk a másikra: az út a völgyön át vezet, ezért aki nem tud repülni, annak először lefelé kell haladnia. Előbb vagy utóbb aztán mindannyian eljutunk addig a pontig, ahol belátjuk és elfogadjuk, hogy életünk egy korábbi szakasza végérvényesen lezárult. Annál jobb, minél hamarább érünk oda. Akkor tesszük meg ugyanis az első lépést fölfelé, amikor beletörődünk abba, ami történt. Minél előbb lezárjuk életünk ama régi szakaszát, annál korábban kezdhetjük el építeni az újat. 

Sorscsapás, vagy inkább lehetőség, hogy itt állunk a válságtól gyötört munkaerőpiac eladópultja mögött, ahol magunkat kellene értékesíteni?  Kinek ez, kinek az - attól függően hogyan tekintünk rá. Azt javaslom tekintsd inkább lehetőségnek! Ártani nem árt, pénzbe nem kerül, és jobban fogod érezni magad. Ha téged is elfogott az „Úristen, most mit csináljak…?!” érzés, először is lazíts! A kétségbeesés, önsajnálat, pesszimizmus biztosan nem segít. Az országban milliósra tehető azok, száma akik hasonló helyzetben vannak, voltak, vagy majd ezután lesznek. Szóval, nem csak téged húz az ág! – bár, ez elég sovány vigasz.

Mielőtt komolyan elgondolkodnál azon, hogy mit is kezdjél az öledbe hullott lehetőséggel, próbálj meg lazítani. Igen, szerintem ez bizony lehetőség, a kérdés csupán az, hogy tudsz-e élni vele. Valamire való terveket szőni azonban aligha leszel képes addig, amíg folyton hátrafelé tekintgetsz. Igyekezz inkább elfogadni, hogy vége. Mindegy, hogy hivatalosan leszámoltál-e már a cégednél, vagy még ketyeg a felmondásod. Nem fogják magukat meggondolni, ez biztos. Még akkor sem, ha véletlenül rájönnek, hogy tévedtek veled kapcsolatban, és valójában te voltál az egyedüli ember aki azt a munkát jól meg tudta csinálni.

Lazíts tehát! Eljött az ideje, hogy végre törődj magaddal egy kicsit, és elmenj egy jó fürdőbe, masszázsra, kondi terembe, moziba,… Ha gyereked vagy unokád van, játssz velük! Vidd el őket iskolába vagy az oviba, örülj, hogy velük lehetsz! Szervezz egy nagyszerű kirándulást, kertészkedj, barkácsolj, vagy csinálj bármit ami örömet okoz, esetleg régóta szeretnéd megtenni! A programokat lehetőleg "munkaidőben" szervezd, és közben megelégedéssel gondolj arra, hogy mindezt nem tehetnéd meg, ha dolgozol.

Ha már nem csupán hátrafelé, hanem előre is tudsz nézni, akkor megérett az idő arra, hogy a jövőddel is foglalkozz.