Másfél héttel a beköltözésünk után az alsó szomszéd jelezte, hogy zavarja őket a gyerekeink lármás hancúrozása, mindenekelőtt a futkosás. Panaszukat további három-négy esetben (néhány naponként) megismételték, barátságosnak éppen nem mondható, de azért még civilizált keretek között. Ezen „látogatások” alkalmával kérés nélkül is számos tanácsot kaptunk, például, hogy a gyerekeket tanítsuk meg lábujjhegyen futni, viseljenek mamuszt, vegyünk szőnyeget, az étkezőasztalt helyezzük odébb, stb.
Békeszerető ember lévén azt javasoltam a páromnak, tegyük meg az ügy érdekében ami tőlünk telik. A gyerekek tényleg szaladgálnak, a laminált padló tényleg kopog, és az egész ház hangszigetelése úgy pocsék ahogy van. Meg tudom érteni ezeket az embereket, hiszen mi is hallunk másokat tévézni, porszívózni, zuhanyozni, veszekedni és még sorolhatnám. (Mások gyerekeit azért nem halljuk, mert a házban nincs több gyerek.)
A jószomszédi viszony érdekében beszereztünk 6 különböző méretű szőnyeget. A folyosóra „forgalomlassító” akadályokat tettünk, a gyerekek lábára mamuszt húztunk. Emellett megpróbáltuk őket szépszóval, fenyegetéssel, zsarolással, vesztegetéssel némileg visszafogni, - vegyes érzelmekkel és változó sikerrel. Az óvintézkedések ellenére viszonyunk a szomszédokkal semmit nem javult, sőt.
Érdekelne, hogy másnál is vannak ilyen problémák? Ebben a helyzetben mi a normálisan elvárható magatartás a felek részéről? Van megoldás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése