A napokban volt három éve annak, hogy fiatalon, három kisgyermek édesapjaként, gyógyíthatatlan hasnyálmirigy rákban meghalt Randy Pausch. Emberek millióira volt (és van) hatással világszerte, de én kb. 2 évvel ezelőttig azt se tudtam, hogy létezett. Akkor találtam rá véletlenül az Interneten. A Time management című előadását néztem meg, és teljesen fejbe vert a felismerés, hogy egy olyan ember beszél az időgazdálkodásról, aki számára az idő fontossága megkérdőjelezhetetlen, mert tudja magáról, hogy hamarosan meg fog halni. Ám ő nem úgy viselkedett, ahogy ilyen helyzetben várnánk. Jó fizikai kondícióban volt, életerős ember benyomását keltette. „A leosztott lapokon nem tudunk változtatni, csak azon, hogy miként játsszuk ki őket. Ha nem vagyok olyan lehangolt vagy morózus amilyennek lennem kéne, sajnálom, hogy csalódást okoztam.”
Többet akartam tudni erről az emberről. Megnéztem „Az utolsó tanítás” című előadását, vele készült riportokat, mindenfélét amit az Interneten találtam. Mélyen megérintett az a heroikus küzdelem és emberi tartás, ahogyan farkasszemet nézett a halállal. Kevesen voltak rám ekkora hatással. Szívből ajánlom megismerésre mindenkinek.
(Az utolsó tanítás című könyve magyarul is megjelent, ide kattintva olvashatsz róla.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése