Új állás kevesebb fizetésért?

Lehet-e ésszerű alternatíva, hogy a korábbi fizetésünknél jóval kevesebbért vállaljunk munkát? Véleményem szerint igen. Törekedj az ideális eredményre, de ha úgy tapasztalod, hogy nem megy, legyél rugalmas!

Ezt a bejegyzést elsősorban azoknak szánom, akik munkanélkülivé válásuk idején az átlagosnál magasabb életszínvonalon éltek. Szándékosan nem azt írom, hogy többet kerestek, mert a fizetés önmagában semmit nem jelent a kiadások ismerete nélkül. A kiadások említésénél pedig még odáig se menjünk, hogy van-e valakinek hiteltörlesztése vagy nincs. Elég, ha arra gondolunk, hogy hány embert kell eltartani az adott fizetésből. Csak magunkat, vagy mondjuk egy átlagos, négytagú családot? Világos, hogy utóbbi esetben a fizetés akár többszöröse is lehet az előbbinek, mégsem fog magasabb életszínvonalat eredményezni.

Az optimista álláskereső a korábbinál magasabb, de legalábbis ahhoz hasonló fizetésben bízik. A kevesebb, netán jóval kevesebb fizetés gondolata csak némi sikertelen álláskeresés után, vagy jó esetben a B terv kapcsán szokott felmerülni. Korábban rendszerint olyan komoly ellenérzéseket vált ki bennünk, hogy hajlamosak vagyunk miatta egyébként ígéretesnek számító lehetőségeket is teljesen figyelmen kívül hagyni. 

Az új állással kapcsolatos elvárásaink listáján általában magas prioritással szerepel a fizetés. Ha azonban alaposabban és őszintén megvizsgáljuk a dolgot, kiderülhet, hogy ez a szempont mégsem olyan fontos, hogy ne tehetnénk benne engedményeket – legalább átmenetileg. A már elért és megszokott életszínvonalunkhoz természetes módon ragaszkodunk. Nem meglepő, hogy sokan kudarcként élik meg annak akár átmeneti csökkenését is. Már a puszta gondolat is riasztó lehet, és nem elsősorban önmagunk, hanem inkább a környezetünk miatt. Néha ugyanis túlzott jelentőséget tulajdonítunk környezetük (általában nem is valós, hanem csupán általunk vélt) elvárásainak. Rettegve gondolunk arra, ami akkor fog történni ha nem felelünk meg nekik. Ám amikor ez bekövetkezik, rájövünk, hogy… nem történik semmi!

Gondolatébresztő

Milyennek látod eddigi álláskeresésed eredményeit? Bíztatónak, vagy inkább lehangolónak? Kínálnak-e olyan állásokat, amiket be tudnál tölteni, és meg is felelnének az elvárásaidnak? Mi várható a munkaerőpiacon? (Stagnálás? Több új munkahely, netán a munkanélküliség növekedése?) Hogyan alakulnak a tartalékaid? Van valami bevételed? Meddig szabad tovább haladnod azon az úton, ami már egy ideje nem hozta meg a kívánt eredményt? Meddig engedheted meg magadnak, hogy ne legyen állásod?

A korábbinál lényegesen alacsonyabb fizetéssel könnyebben fogsz megbarátkozni, ha elfogadását nem kudarcnak vagy veszteségnek tekinted, hanem tudatos üzleti lépésnek, amit a jövőd érdekében teszel. Valamit adsz valamiért. Bevételed egy részéről átmenetileg lemondasz olyan értékekért cserébe, amiknek hosszabb távon hasznát fogod venni.

Ilyen érték lehet például:

-          a lehetőség, hogy bejuss egy olyan céghez, ahová már régóta szeretnél

-          az alkalom, hogy egy jó vezetővel, vagy/és jó csapattal dolgozhass 

-          a szakmai fejlődés és/vagy olyan új ismeretek megszerzése, amik közelebb visznek a céljaidhoz

-          a lehetőség, hogy olyasmit csinálj ami érdekel, és amiben később kibontakozhatsz

-          további álláskeresési esélyeid javítása (Munkaviszonyból keresve jobbak az esélyeid, mint munkanélküliként. Azon a napon amikor munkanélküli lettél, elindultál lefelé a lejtőn. Kezdetben tán nem is veszed észre, de az idő múlásával elhelyezkedési esélyeid folyamatosan romlanak, és a lejtő egyre meredekebb lesz. Ne akkor gyere erre rá, amikor már nem tudsz megállni! Cselekedj, még mielőtt a veszélyes szakasz közelébe érsz!)

Remélem, hogy a fentiek segítenek más színben látni az alacsonyabb fizetés alternatíváját. Számíts rá, hogy ez egy nehéz folyamat lesz, amiben jó eséllyel önmagad meggyőzése jelenti a legnagyobb akadályt. Jönnek majd a kételyek, de kényelmetlen érzésekkel fogsz találkozni akkor is, amikor már tudod mit kellene tenned. Készülj fel ezekre, mert a kényelmetlen érzésektől egyenes út vezet a halogatáshoz, amivel a helyzeted csak nehezebbé válik. Önmagadon tesztelheted majd, hogy igaz-e a mondás, miszerint „ A cselekvésre motiválás feltétele: a jövőtől való rettegésnek felül kell múlnia a változ(tat)ástól való félelmet.” (L.J. Peters, informatikus). 

B terv az álláskeresésben

Mindennapi életünk során valamennyien alkalmazunk alternatív megoldásokat. Ezek feladata, hogy az eredeti elképzelés helyére lépve általában nem tökéletes, de azért elég jó eredményt adjanak. Ilyen alternatív megoldás amikor pl. hasábburgonya helyett rizs köretet készítünk ebédre, mert elfelejtettünk krumplit venni a közértben. Vagy amikor villamossal megyünk valahová, mert éppen nem jár a metró, stb.

Ennél persze jóval komolyabb esetekkel is találkozunk, amiket érdemes már előre elterveznünk, de legalábbis átgondolnunk. „Mit fogok csinálni, ha nem vesznek fel az egyetemre?” „Mi van, ha a pénzünk nem lesz elég, hogy a preferált környéken olyan lakást vegyünk amilyet szeretnénk?” „Mihez kezdek akkor, ha az álláskeresésem nem az elképzelések szerint alakul?” Ilyen és ehhez hasonló esetekre való a „B terv” – egy alternatív megoldás, amit már jó előre kigondoltunk.  

Normális esetben van egy kialakult elképzelésünk arról, hogy milyen állásban szeretnénk dolgozni, mekkora a fizetési igényünk, mennyi időt szánunk az elhelyezkedésre, stb. Amíg ezekre az alapvető kérdésekre nem tudjuk a választ, addig nincs értelme B tervről beszélni. Amikor viszont már világos, hogy mit akarunk, érdemes átgondolni azt is, mit teszünk ha a dolgok a vártnál rosszabbul alakulnak. Tegyél fel magadnak az alábbiakhoz hasonló kérdéseket, és keress rájuk elfogadható megoldást!

Mit csinálok, ha

-          a szakmámban nem találok állást?

-          abban a pozícióban nem tudok elhelyezkedni, amiben szeretnék?

-          a környékemen nem találok megfelelő munkát?

-          az álláskeresésem elhúzódik?

-          mindenhol kevesebb fizetést ajánlanak mint amennyit korábban kerestem?

-          krízishelyzetbe kerülök (pl. baleset, betegség, stb.)?

Ha az elsődleges tervünk ésszerű időn belül nem hozza meg az elvárt eredményt, változtatnunk kell. Ha ugyanis nem változtatunk, az eredmény sem változik. Eredménytelenségünknek számos oka lehet. Elképzelhető például, hogy rossz módszereket választottunk, híján vagyunk a szükséges képességeknek, vagy túlzóak az elvárásaink. Akárhogy is van, a változtatás legtöbbször kompromisszumot jelent. Belevágok az átképzésbe amit eddig halogattam, felkeresek egy karrier tanácsadót ha eddig nem tettem, megvizsgálom a kevésbé vonzó álláslehetőségeket is, beszélek az ismerőseimmel, ha eddig csak a hirdetéseket böngésztem, és így tovább... Elsődleges terveink között gyakran szerepelnek magasztos eszmék és az ideálishoz közeli elképzelések (önmegvalósítás, álommunka, magas fizetés, stb.) A B terv sokszor közelebb áll a realitáshoz. Nem tartalmaz túlzó igényeket, sőt meglehet, hogy csupán a túlélésre törekszik. 

Egy-egy kényszerű módosítás az eredeti elképzeléshez képest még nem jelent feltétlenül vészhelyzetet. Fontos azonban, hogy előre meghatározzuk azt a pontot vagy pontokat, amikor az alternatív tervünknek életbe kell lépnie. Máskülönben előfordulhat, hogy még mindig álmokat kergetünk, miközben már régen a túlélésen kellene munkálkodnunk. Az aktiválási pontot már akkor határozzuk meg, amikor a helyzetünk még normálisnak mondható, mert krízishelyzetben az objektív értékítéletünk jelentősen romolhat. Alaposan gondoljuk át, hogy mi legyen ez a pont, és fogadjuk meg, hogy ennek bekövetkeztekor mindenképpen cselekedni fogunk. (Nem kezdünk el gondolkodni azon, hogy tényleg elég rossz-e már a helyzet az aktiválásra, mert ezt már megtettük amikor még nyugodt körülmények között megtehettük, és akkor tiszta fejjel ezt a pontot jelöltük meg a cselekvésre.) Az aktiválási pont legyen egyértelmű. Például: „B tervem akkor lép életbe, ha xx.yy.zz időpontig nem tudok elhelyezkedni és a tartalékaim xxxxx Ft alá csökkennek.” 

A jól átgondolt és időben életbe léptetet B terv segíthet elkerülni a „katasztrófát” vagyis egy olyan helyzetet, amiből nem leszünk képesek felállni. Céljainkat talán át kell ütemeznünk, de nem kell őket végleg feladnunk. Legyen tehát B tervünk de jegyezzük meg, hogy a legnagyszerűbb tervünk is csak annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. 

Korszakok találkozása

Az alábbi videó egy "primitív" törzs és a "civilizált" fehér ember első találkozását örökíti meg. Vegyes érzelmeket ébreszt, és – a néző beállítottságtól függően – szélsőségesen eltérő véleményeket generál. 

Megindítóak a benszülöttek természetes, őszinte megnyilvánulásai (kíváncsiság, félelem, csodálkozás, meglepetés, óvatosság, öröm...). Ám rögtön utána kérdések merülnek föl: vajon mit keres ott a fehér ember? Mi a kapcsolatfelvétel célja? Szükségük van erre a törzsbelieknek? Kinek lesz ebből haszna? Biztosan így kell ezt csinálni? Stb. 

A film a tájékoztatóval ellentétben lehet, hogy nem a hetvenes évek közepén, hanem tíz–tizenöt évvel később készült. Akárhogy is, biztos, hogy az emberiség történetének egyik utolsó ilyen eseményét örökítette meg. A vélemények megoszlanak arról, hogy szabad-e az ilyen érintetlen civilizációkat "felfedezni" és ezáltal beavatkozni az életükbe. Ami ugyanis a számukra teljesen normális és rendben lévő dolog, az számunkra gyakran helytelen, káros, sőt meglehet, hogy törvény által üldözendő bűn. A civilizációs találkozás olyan sokk a benszülötteknek, amit legtöbbjük képtelen felfogni és feldolgozni. És akkor még nem is beszéltünk a felfedezők által behurcolt betegségekről, vagy az ártó szándékról, amiben azok részesítik őket, akik érdekét jelenlétükkel veszélyeztetik (bányászok, farmerek, útépítők, stb.)

Az ilyen népcsoportok évszázadokon, talán évezredeken keresztül jól megvoltak az úgynevezett civilizáció nélkül. Ezzel szemben statisztikai adatok bizonyítják, hogy két évvel a nagy találkozás után kétharmaduk már nem él…