Meddig leszel munkanélküli? – esélylatolgatás álláskeresőknek

E sorok írásakor – 2012 elején – valahol 10 és 11% között van a munkanélküliek aránya Magyarországon, ami durván hatszázezer álláskeresőt jelent. Közülük minden második egy évnél régebben keres munkát. Ha figyelembe vesszük, hogy a munkanélküliek többsége feltehetően nem egyedül él, akkor a közvetve érintettek száma ennek többszöröse lehet.

Mitől függ, hogy te, mint álláskereső, milyen gyorsan tudsz elhelyezkedni az álláspiacon? Sokmindentől, de a következő négy dologtól biztosan:

1.      Mekkora igény van az általad keresett munkára?

Mindig vannak a piacon munkakörök és szakmák amiket keresnek, és mindig vannak amiket nem. Ha böngészed az álláshirdetéseket, gyorsan tudni fogod, mik azok az állások amikben gyorsan el tudnál helyezkedni, ha az elvárásoknak megfelelnél. Te viszont többnyire valami mást keresel. (Tudod-e pontosan, hogy mit? Ha nem, akkor minél előbb fogalmazd meg a választ!). 

Minél kevésbé keresett munkakörre vágysz és minél kevesebb kompromisszumot vagy hajlandó kötni, annál hosszabb elhelyezkedési idővel számolhatsz.

2.      Mekkora az ismeretségi köröd

Az állások túlnyomó részét ismerősökön keresztül töltik be. Egyes felmérések szerint a hirdetéssel betöltött állások aránya a húsz százalékot sem éri el. Hatalmas előnyben van tehát az, aki sok ismerőssel rendelkezik. Vigyázat, a régi kollégák csak akkor számítanak, ha már van új munkahelyük! Szintén el lehet felejteni a facebookos kapcsolatokat, ha egyébként soha nem beszélünk velük.
A nyüzsgő típusú személyek tehát, akik mindenkit ismernek, hatalmas előnnyel indulnak (itt is). A zárkózottabb, kevésbé barátkozó típusoknak nehéz dolguk lesz. Jól teszik, ha minél előbb elkezdik a kapcsolatépítést.

3.      Mennyire tudod eladni magad?

Az érvényesüléshez nem elég valamihez érteni. Legalább olyan fontos (néha talán még fontosabb), hogy el is tudjuk adni magunkat, illetve azt amihez értünk, amiben jók vagyunk. A marketing és az értékesítés külön szakmák, de valamennyire mindannyian kénytelenek vagyunk megtanulni. Ha nincs ismerősünk a cégnél, akkor először az önéletrajzon és a kísérőlevélen keresztül kell megtalálnunk az utat a vásárlóhoz (munkaadóhoz). Ezen az akadályon túljutva pedig az interjún kell általában többször is bizonyítanunk rátermettségünket. Értelem szerűen, ha jól el tudjuk adni magunkat, az esélyeink jobbak másoknál.

4.      Akarsz-e egyáltalán elhelyezkedni, és ha igen, mennyire akarsz?

Vannak, akik megengedhetik maguknak, hogy egy ideig ne legyen állásuk, és csak az igazán vonzó ajánlatokra figyeljenek oda. A többség számára viszont meglepőnek tűnhet a fenti kérdés. „Hát persze, hogy dolgozni akarok!” De a válasz nekik sem mindig ilyen egyértelmű. (Ha valaki számára a következő dolgok képtelenségnek tűnnek, az ne is figyeljen rám, mert nem hozzá beszélek.) Van, hogy az elején nem tetszik valami és szabadulnánk tőle. Egy idő után viszont hozzá szokunk, már nem érezzük olyan szörnyűnek, végül pedig akár meg is kedvelhetjük azt a bizonyos dolgot, személyt, vagy a körülményeket. Így járhatunk a munkanélküliséggel is. Ha ugyanakkor nagy a külső elvárás irányunkban, még talán önmagunknak sem szívesen valljuk be az igazságot, tudniillik, hogy a jelen helyzet fenntartása több előnyt kínál számunkra mint a felszámolása. Néhány intő jel azonban gyanakvásra adhat okot. Például, ha minden többé-kevésbé ránk illő kiírásban találunk valami kifogást, hogy miért ne pályázzuk meg, akkor tegyük fel magunknak a kérdést: tényleg dolgozni szeretnénk? Vagy inkább így: biztosan olyan munkát szeretnénk amilyen munkát keresünk? 

A sikeres elhelyezkedéshez a négy tényező mindegyikében jónak kell lenned. Ha egyikben vagy másikban nem vagy az, valószínűleg nehézségeid lesznek. Ha egyikben sem vagy jó,… nos, hát akkor komoly nehézségeid lesznek. Ez sem jelenti azonban, hogy fel kellene adnod (soha ne add fel!), de mindenképp célszerű hosszabb elhelyezkedési idővel kalkulálni.